Csány története

A Csány környéki legkorábbi leletek a kőkor középső szakaszából valók, az ún. Kottafejes Zselizi kultúra népességének hagyatéka. A Vonaldíszes kultúra szórvány leletei is ismertek a környékről. A rézkorszak embere a Péceli kultúra anyagából is hagyott itt emlékeket. A Szurdokpüspöki mellett található őskori kőbánya eszközanyagát az Ágói-patak mentén kereskedték az Alföld felé, így szinte minden jelentősebb népesség képviseli magát néhány szórványlelettel, egészen a bronzkorszakig. A rézkorból néhány lelet a Péceli kultúrából származik.

A Zselizi kultúra jellegzetes edénydarabjai a környékről

A népvándorlás elején a szarmata törzsek népessége telepedett le több helyen is környékünkön. A rómaiakkal egy időben élő népesség hol harcban, hol békében élt a pannóniaiakkal. A 320-as években egy hosszabb békés időszakban más népek ellenében egy árokból és töltésből álló védőműrendszert építettek ki a Dunakanyartól a Vaskapuig. A Duna–Tisza közét körülölelő sáncrendszert később Csörsz-ároknak is hívták. A három nyomvonalon haladó rendszer középső, legnagyobb árka Csány közepén halad keresztül.

Csány-Akasztóhalom, kora bronzkori falu (Kr.e. 1750–1500 között)

A középső bronzkori Hatvan kultúra erődített faluja, mely jelentős körárokkal védett központtal rendelkezik, az Akasztó-halomnál található. Az alföldies jellegű Tell-település több száz évig lakott volt.

A műholdas képen jól látszanak a lakóházak hamus foltjai, a körárok tisztán kivehető. A Csány–Hort műút az árokban halad el. A 70–75 méter átmérőjű körárkon belül süveg alakú domb található. Az árok külső peremén omega alakú töltés húzódott, nyitva az Ágói-patak felé. Az árok 6–10 méter széles és 5–6 méter mély volt. Körülötte helyezkedtek el a házak. Az állattartásból és földművelésből élő népesség 150–250 évig is élhetett itt. A Hatvan kultúrára jellemző hamvasztásos temetkezéseik, melyeket nagycsaládos temetőkbe rendeztek, még nem kerültek elő. Házaik aránylag nagyok, több generációs nagycsaládoknak készültek.

A falu a körárokkal és a házakkal

A római Limes (Csörsz-árok) Csányon

A népvándorlás elején megjelenő szarmaták több településsel is képviselték magukat környékünkön. A rómaiakkal hol békében, hol háborúban álló, nagyállattartó, később letelepedő, földet is művelő népesség segítségével a rómaiak sáncrendszert építettek ki. Az árokból és földsáncból álló, jelentős méretekkel rendelkező védőmű az egész Duna–Tisza közét fogta közre, maga mögé szorítva a szarmata-jazig népet. Az árokrendszer kiépítése 325 körül kezdődött. Soproni Sándor 1962-től az 1970-es évekig kutatta munkacsoportjával nyomát. A körülhatárolt terület 60–65 ezer km². A fellelhető, észlelhető szakaszok hossza 1260–1270 km. A földmunkák során 14–16 millió köbméter földet kellett kézzel megmozgatni. A régész rajzain jól követhető a pontosan megkutatott árok. Az árok feltárása Csány közelében 6 méter széles és 6 méter mély paramétereket mutatott. A belőle kitermelt földből készült sánc is hasonlóan magas lehetett. Így az árok aljától a töltés tetejéig 10–12 méter volt a szintkülönbség.

A Jászárokszállás (neve őrzi, hogy rajta is áthalad az árok) felől közeledő árok vonalát az út nyomvonala követi. Nevét a volt Nagyárki iskola őrizte meg. Az árokrendszer középső vonala a Nagy-árok vagy Csörsz-árok szinte kettészeli településünket. Az árok dél felé hagyja el a falut, és utána nyugat felé fordul egy nagy ívvel, a Zagyva árterére merőlegesen.

A hatvani Gombos-pusztai római katonai tábor és őrtorony, valamint a Hatvan és Csány között előkerült római útjelző kő azt bizonyítja, hogy egy, a római időkben használt közlekedési út itt haladhatott el a Zagyva vonalát követve Szolnok felől. Így Csány közelében egy kapu is feltételezhető a „Csörsz-árkon.” Az Ágói-patak vizét is itt vezethették át a kapun.

Fotók a Csörsz-árok kutatásának Csány és Hatvan közötti szakaszáról

Az árok metszetei a kutatás több színteréről

A falu neve valószínűleg a Csány személynévből származtatható, mely írásos formában először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1348-ban említenek Szent Miklós-Csányt a falutól keletre (Miklós-föld földrajzi név), Tóth-Csányt, a falutól délre. Tóth-Csány puszta az 1500-as években, 1570-ben Csányhoz tartozik. (1803, Tóth-Csány, alias Csurgó patak vidéke.) A falutól nyugat felé a közelben volt Szekeresegyháza. A Csányi család birtokaként szerepel 1409-ben.

Kassa András, helytörténész