Itt van az ősz, itt van újra

„Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”
                        Petőfi Sándor

Elmúlt a forró, viruló nyár, felvátja őt a színes, hűvösebb ősz és közeleg a hideg tél. A település különböző pontjaira ültetett egynyári virágok is elvesztették pompájukat, a fák is levetkőzik ruhájukat, miközben mi csodáljuk azok színeinek sokaságát. Ám hogy a hűvösebb évszakokban se maradjanak üresen virágágyásaink, helyükre vidám szinű árvácskák kerültek. Mint a jó gazda szeme hizlalja a jószágot, a mi tekintetünk hatására bokrosodnak, hozzák virágaikat és egészen kora nyárig gyönyörködhetünk majd bennük. A virágok beszerzését Gál Tiborné vállalta magára, az anyagiakat az Önkormányzat viseli, közmunkás asszonyaink segítségével pedig elültettük azokat a település központjába, a Faluház elé, az ÖNO virágoskertjébe, az Óvoda udvarára, az alvégi beton medencébe, a Kultúrház előtti kertbe. Vigyázzunk rájuk együtt, hisz mindenki örömére munkálkodtunk vele.

Molnárné Pádár Hajnalka