November 2. Halottak napja

Az elhuny, de az üdvözséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekről való ünnepélyes megemlékezés napja.  

Nemzedékek előtt általános dologtiltó nap volt. Ilyenkor tilos volt a földmunka, a répa és a krumpli elvermelése, a varrás, a mosás, a takarítás, a meszelés, a káposztának télire való eltevése – néhol az egész halottak hetében.

A hívek halottak napján alamizsnát osztottak: kenyér, kalács, bor, zsír, szalonna, köles, bab volt a legáltalánosabb adomány. Az alamizsnát ilyenkor a templomban fölállított halottak napi katafalk, gyászkoporsó mellé rakták. A koldusok és a rászoruló családok a paptól, koldusbírótól vagy a templomatyától kapták meg a részüket. Ilyen módon kirekesztődött az alamizsna adó „dicsekvése”, a rászoruló Istennek. Az ő adományát köszönhette meg. Mivel a temető az utolsó két évszázadban a helység szélére szorult, az alamizsna osztás fokozatosan, egyre több helyen a temető kapujánál történik.

Göcsejben a család otthonában északára terítenek az elhunyt hozzátartozónak. Az ételt azután a koldusoknak és a szegényeknek ajándékozzák vagy maguk költik el. Szeged környékén mindenszentek estélyén egy vagy két óra hosszat szóltak a harangok. Tápén azt tartották, hogy ez idő alatt nem szenvednek a lelkek a tisztítótűzön.

Pórszombaton a halottakért mindenki maga harangozott annyi „verset”, ahány halottja volt. Más Göcseji falvakban sütnek, főznek, éjfélig szól a muzsika, a régi engesztelő torok maradványaként. A vidám hangulattal a hazajáró lelket akarják megtéveszteni. Mosni, párolni nem szabad ezen a héten, mert a család halottja vízbe kerül. Pölöskefőn megterítenek: rétest tesznek az asztalra és égő gyertyát a közepére, s csak azután mennek a halottak litániájára. Kethelyen a halott részére fehér terítőre kenyeret, fokhagymát, sót és kést tesznek.

Hegyhátszentmárton baranyai templom nélküli faluban a halottakért való könyörgés után a férfinép a harangtorony mellett rőzsét égetett, s közben minden férfi a halottaiért egy-egy verset harangozott, majd két csoportra oszolva a falu mindkét szélén megkezdték a szegények részére a koldulást. A gyűjtés végeztével áldomást ittak, toroztak. Az összegyűjtött ajándékot elárverezték, a befolyt összeget az egyháznak adták.

Csíkdelnén egész kemence cipót sütnek; „Isten lepényé”-nek, „halotti lepényé”-nek nevezik. Még melegében általvetőbe teszik, s kiosztják a templom előtt ácsorgó szegényeknek. A halott (lelke) ilyenkor elmegy a hozzátartozójához, és ha azt tapasztalja, hogy a szegénynek nem adnak alamizsnát, sírva távozik.

Az ország számos vidékén a hősök emlékművénél este a négy világtáj felé négy koporsóforma rácsot állítottak, s gyertyát gyújtottak a hozzátartozók a rácson.

A bácskai Tompa községben a legközelebbi hozzátartozó sírjáról összeszedték az elhervadt virágokat, kifőzték és meglocsolták e főzettel a vetőgabonát. A bátyai délszlávok az elmúlt mindenszentek óta elhalt hozzátartozó sírjára fehér abroszban kalácsot, rétest, sovány pogácsát, birsalmát, tál babot vittek. A sírra terítettek.

Galga mente néhány falvában is vittek ételt a sírkereszt tövéhez. Valamikor a halottak koporsójába is helyeztek ételt. Este a család halottjaiért az asztal előtt, a vízbe fulladtakért külön az asztal alatt gyújtottak gyertyát.

Hercegszántó sokácai azt tartották, hogy a halottak a sírjukból fölkelnek és templomba mennek, amikor is az üdvösségükért harangoznak.

A göcseji Mikefán az ünnepen diófalevelet szednek és elteszik. A diófalevél csakúgy mint a diófa koporsó a halott lelkének oltalmazója; a dió a középkorban a Megváltó jelképe volt. Az élő és a halott rokonság „összejön” a göcseji Vadamason: vacsora után az asztalt nem szedik le, tiszta tányérokat raknak a halottak részére; kinek-kinek kedvelt evőeszközét teszik a tányérok mellé.

Kunszigeten és Nagykátán az asztal „hídján” gyújtják meg a gyertyákat, miközben a halottak litániáját végzik. Régen országszerte égő gyertyákat tettek az ablakokba. Ünnepélyes körmenet indult a pap vezetésével Andrásfalván a temetőbe, amelynek négy sarkában imádkoztak. Az egyes sírokhoz külön nem mentek el. A körmenet aztán visszatért a templomba, a hívek kezében gyertya égett. A szertartás végén gyertyát adtak egymásnak, hogy otthon egymás halottaiért gyújtsák azt meg, hogy egymás halottaiért imádkozhassanak. Hévizgyörkön a halottak búcsúját a temetőben tartják, a búcsúmisén jelen vannak a protestánsok is; ekkor szentelik föl az új sírokat is.

A sírok felvirágozása, megkoszorúzása, késői német szokás.

Tápén azt tartják, hogy a halott sírjára helyezett égő gyertyát nem szabad a máséra áttenni, mert átmegy vele a bűn is.

Általános szokás volt, hogy otthon apró gyertyát égettek; a lámpát nem oltották el, mert a gyertya csak a halottakért világított. Egy-egy gyertya mellett mindaddig imádkoztak, amíg az el nem égett.

Forrás: Molnár V. József - Kalendárium

Kép: Michelangelo: Az utolsó ítélet, freskó, Sixtus-kápolna, Vatikán